"With myself. Again..." M azt mondja, ezek a bejegyzések nem mondanak rólam semmit, ezek alapján nem tudni, hogy épp mit csinálok, kivel, s miért. Persze, próbálok ellentmondani: "dehogynem, ez mind én vagyok kérlek". Nem jut eszembe semmi használható, frappáns megjegyzés, képtelen vagyok érvelni. A jól hangzó, s magabiztosnak tűnő válaszok később jönnek, mint mindig. A fejben visszajátszott, alternatív befejezéssel ellátott "egykori való" végül megszüli azt, aminek ott helyben kellett volna elhangoznia. (vagyok én, mint üres hüvely, s az utánam szaladó, elkésett gondolatok sorozata) Íme a válasz: "Miért e napi bejegyzések? Van, amikor érdekesebb a kiválasztott öltözet a testen, mint a (mosdatlanul bűzlő) szeméremdomb. Utóbbi adott. Ám az előbbi megfontolt vagy épp hirtelen döntések eredménye, akárhogy néz is ki. Igaz, a tárgyak nem mesélnek semmit az emberről. Ám a tárgyak az emberen..." M már alszik.