„Túl sokat akarsz, az a te bajod” – mondja, miközben rám se tekint, tettetve a gyors megjegyzés lényegtelenségét. „S mivel sokat akarsz, nem vagy rá képes, hogy egyvalamire koncentrál. Csapongás, amit csinálsz, nem koncentráció. Mint az építész, aki a félkész kupola alatt állva eldönti, hogy nekilát a freskók festéséhez.” Elmosolyodom, mi mást is tehetnék e lehetetlen hasonlatok hallatán. „Talán igazad van. – válaszolom – A mondat első felével még egyet is értek, talán valóban túl sokat akarok egyszerre, de nem az elmélyüléssel van gondom. Csupán önön korlátaim vasrúdjaiba verem a fejem. Tudom, hogy ott vannak, ennek ellenére színlelem a meglepődést, akárhányszor csak hanyatt esem.”