A pestis metaforáját az ismétlés kényszere szülte világra: a pestis utókorra hagyományozott alaptapasztalatát miként aktualizálom, élesztem fel más, hasonló események megértéséhez? Nem a pestis tér tehát vissza a maga szó szerinti jelentésében, hanem az az öröklött tapasztalat, melynek segítségével közelebb jutok valamiféle megértéshez egy másik dologgal kapcsolatban. A pestis metaforája más egyébre is felhúzható, szószedettjének (melyet az irodalom állít össze) felhasználása, az összehasonlítás lehetősége segít másvalaminek a megértésében. Az ismétlés egyfajta kulturális közös nevezőt hoz létre, mely a tapasztalatok beláthatatlan sokféleségét bizonyos pontok alapján egységesíti. Az ismétlés végigvezet a káoszon, látszatra egymástól teljesen különböző, s időben elválasztott események között a tapasztalat hasonlósága alapján teremt analógiát. Ezen tapasztalatok egyik megnyilvánulási közege az irodalom. A város szélein megásott óriási tömegsírok ismét megnyílnak. Daniel Defoe találkozása Tadeusz Borowskival.