2013. május 25., szombat



Nem menekülhetsz az aggódások sorozatától. Nagymamám kérdi, hogy minden rendben van-e velem. Persze, válaszolom, nem kell aggódnia, csak nem épp könnyű 25 évesnek lenni ma Magyarországon. Este komoly és hosszú beszélgetés M-el. A végeredmény megnyugtat. Kissé szemrehányóan azt mondja, hogy rosszkedvűvé teszek mindenkit. Legyek kicsit optimista. Optimista? – kérdem. Szerintem a lehető legoptimistább hozzáállás az ország elhagyásának terve.

You cannot escape from the range of worries. Do you feell all right? – my grandma asked. Yes, of course, I answered, she doesn’t have to worry, it’s just not easy to be 25 years old living in Hungary nowadays. I had a long and serious conversation with M. in the evening. The outcome of this discussion was reassuring for me. She said slightly reproachfully that I always made others feel bad. I should become more optimistic. Become optimistic? – I asked. I think I represent a very optimistic behaviour: the plan of leaving this country.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése