Different attempts to be a (half)polish man - It is
always … to be continued
Note 3
Egy alig 12 éves fiú fekszik a sínek között,
miközben egy vonat száguld el felette. Egy apró elmozdulás, kiálló alkatrész, s
koponyájának darabjai úgy szóródnak szét a köveken, mint egy odahajított üvegdarab.
„A mozdony és az utolsó kocsi elhaladása közti pillanatokban olyan tisztának éreztem
az életet, akár a gondosan megszűrt tejet. Az alatt a övid idő alatt, míg a vagonok
zúgtam fölöttem, nem számított semmi, csak az az egyszerű tény, hogy élek.” Lengyelország
hat éve a háborúban. S bár az ország megnevezve, lényegtelen a történet szempontjából.
Talán az elbeszélői nyelv az igazán fontos. Kosinski rövid, száraz tőmondataitól
távol áll az objektív, valóságot „hűen” ábrázolni kívánó szándék. Kegyetlen, s épp
egyszerűségükkel eltúlzott mondatok egymásutánja. Megerőszakolt nők és csecsemők,
megnyúzott foglyok, pocsolyákká összeálló agyvelő, szétszaggatott testek,
kibelezett hullák a sínek mentén. Justine és Juliette vándorlása nem állt meg
Sade-nál. A szürreális hirtelen csap át valóságba. Vagy talán fordítva: a
valóság lett olyannyira visszataszító, hogy már csak a szürreális jelzőjével
lehet körülírni. Az abszolút negatív regényhős: nem formáló, csupán elszenvedő.
Egyszerű szemtanú. Egy minta mindössze a kor és a körülmények hatalmának reprezentálására.
A jellem fejlődése nem a goethei úton halad immár: a test fejlődik, betartva a
szükségszerű biológiai menetendet. Céline Ferdinandja (Utazás az éjszaka mélyére) hasonlít leginkább Kosinski hősére. Bár
Ferdinand próbál alakítani, még ha e kísérletek rendre kudarcba fulladnak. Céline
azonban nem húzta ki hősét a mocsárból. Ott hagyta rohadni, s a folytatásban (Halál hitelbe) Fedinand gyerekkorához
megy vissza. Kosinski nem arról ír, hogy
az ember mennyire kivetkőzhet magából háború alatt. Nem állt meg e már sokszor
fel-, s kihasznált közhelynél. Sokkal inkább a lehetőséget ragadja meg: az
abszolút, s kegyelmet nem ismerő romlottság bemutatásának lehetőségét. Nem
realizmus, sokkal inkább kései romantika. Ha a gonoszról akar írni, nem
hagyhatja szóhoz jutni a jót. Néhol már-már nyersességében visszataszító regénye,
bár ha nehéz is észrevenni, nagyon is optimista. Hőse számára nem a háború, s az
ott átéltek a megpróbáltatás. A háború, a kínzások alatt épp azt tapasztalta,
mint a regény végén a sínek közt feküdve, felette az elzúgó vonattal. A mozdony
és az utolsó kocsi közti idő számít. A sajgó seb lüktetése az élet lüktetése
egyben. A seb azonban lehet mélyebb, akkor már megszűnik a lüktetés. Mikor
elszáguld az utolsó szerelvény. Az a megpróbáltatás. Csupán ennyi. Kezdeni valamit
az élménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése