Háború és születés - War and birth

Unokahúgom születésnapja. Jobban mondva megszületésének napja. Talán erre lenne érdemes igazán emlékezni. A születésre. A sokk, s a fájdalom eltörli az emlékeket. Ugyan ki akar emlékezni a csalódásokra? A születés az első nagy csalódás, hogy egy jól belátható határokkal ellátott helyen kívül van valami más is, valami sokkal nagyobb. A méh a szabad kifejlődés kényelmének helye. A benyomások hiánya. Alattvalónak lenni egy nagyobb test részeként, felmentve mindenféle felelősség alól. A születés talán valóban az első csalódás. Ösztönös ellenállás és öntudatlan elfogadása annak, hogy a felelősség ezentúl ott lohol utánunk, akár egy második árnyék.

Ryszard Kapuscinski, a nagy lengyel kalandor és riporter a következőt írja Ukrajnáról a 90-es évek elején: „Ukrajna jövője két irányba fog fejlődni: viszonya Oroszországgal és Európával, valamint a világ többi részével. Ha ezek a kapcsolatok megfelelően fejlődnek, Ukrajna esélyei kitűnőek. … óriási nemzet több mint 50 millió emberrel – erős, rugalmas és ambiciózus.” (A Birodalom) Ma jól látni, mi volt ebben igaz, s mi volt tévedés, álom. A választás kényszere valóban élő. Ám kizáró választássá alakult, játékszerként himbálózva a világ két része között. A Krím-félszigeten történtek is két irányba mutatnak: vagy Európa, s a világ újabb háborús fészke, vagy az orosz invázió példaként szolgál a nacionalizmus tomboló reneszánszának, éltetve azt a már száz évvel ezelőtt is halott nézetet, mely szerint "egy nemzet – egy nyelv". Mindez egyazon határokon belül. Talán mégsem szükségszerű a hibákra építeni.

The birthday of my niece … actually the day of birth of my niece. Maybe the birth is the only thing on what we should remember. The shock and the pain abolish the reminiscences. Who wants to remember on the disappointments? Because the birth is the first big disappointment. We have to realize that there is an another, bigger place outside from the womb, what is the place of the free growth. The absence of impressions. Being a dependant as a part of huger body without any responsibility. Instinctual resistance and and unwitting approval of the fact the this responsibility will follow us just like a shadow.

Ryszard Kapuscinski, the famous Polish adventurer wrote the following about Ukraine at the beginning of 90's: „The future of Ukraine will develop in two directions: in terms of its relations with Russia, and in terms of its relations with Europe and the rest of the world. If these relationships unfold propitiously, Ukraine's chances are excellent. … it is a large nation of more than fifty million – strong, resilient and ambitious.” (Imperium) Today it is easy to see in what was it true, what was the miscalculation, what was simply a dream. The pressure of choice is truly alive. Between two worlds there is a country like a toy. What was happening in the Crimea could develop in two directions also: maybe it will be the focal point of a new war or the Russian invasion will become a role model of the flourishing nationalism, vitalizing the dead idea of one nation – one language inside one border. Maybe it is not necessary to build on the heap of mistakes.