Bóbiskoló, hirtelen lezuhanó fejek, vörösen a semmibe meredő tekintetek, halk szisszenések minden egyes nagyobb fékezésnél. Reggeli vonat Varsó felé. Van valami bizsergető, izgalmas és félelmetes abban, ha az ember elkezd dolgozni. Bizsergető, hiszen a legalább húsz különböző nyelv szavainak egymásba kapaszkodása megadja azt a nemzetközi hangulatot, amelyben főként saját tunyasága miatt nem volt része; izgalmas, hiszen paradox módon a munka monotóniája felébreszti a szunnyadó ambíciókat egyéb területen, s a félelem attól, hogy épp e monotónia hatalma eluralkodik nem csak az ambíciókon, hanem az ún. egyéb területeken is. R. azt mondja a szünetben, korábban akkor cigizett, mikor nem volt pénze.  Ugyanis a cigaretta elnyomja az éhségérzetet. Miért kell vajon ennyire közhelyes kelet-európainak lenni, jut eszembe. Ez még Raszkolnyikovnak is sok lenne. Ő legalább akart enni. Még ha ezt egy öregasszony koponyája bánta is.