A minap ismét eszembe jutott M megjegyzése: e sorokból nem tudni meg rólam semmit. Persze leírhatnám a jelentéktelen tettek egész sorozatát, ami megtörténik velem nap mint nap. Unalmas sem lenne, csupán teljesen érdektelen. Ugyanúgy ürítek, ahogy a többiek. Mi más a napló, az egyszerű cselekedetek sorozatának, a hétköznapi embernek, a normának, az elfogadottságért tett küzdelemnek a lejegyzése, mint a takarás, az álca egy – akár öntudatlanul gyakorolt – formája? Önmagam elárulása, mely magatartást feladva bolondnak bélyegeznének, aki nem elvonultan viszi végbe az ürítést, hanem még beszél is róla.