"Sose magadról mintázd a mértéket, - mondom M-nek bölcsen délután - az ugyanis csalóka - folytatom - mi más lehetne csonkább mint a saját torzulásunk iránti vakság" Száraz a levegő, száraz a torkom is, meglepődöm, hogy ilyen mondatokra élőszóban is képes vagyok, majd felpillantva a hirtelen jött önelégedettségből, látom tekintetében a felismerést, s az azt követő iróniát, majd rájövök, hogy az iménti bölcs megjegyzések értelméről: ne önmagadról, elég ha rólam. Ergo, jómagam képtelen vagyok megfelelni a jól hangzó maximának. Példa, s benne annak teljes tagadása. Persze, nem ismerem el hangosan a kudarcot.