"Fogaimban egyre több az idegen anyag" - mondotta volt a költő, s mondom jómagam is, ám korántsem az idő múlásának kissé elkoptatott jelzéseként. Elvégre mi köze a gyarapodó idegen anyagoknak az életkoromhoz? Ha a hasonlat logikája felül közelítem, logikus az lenne, hogy mindegyik fogam majd kicsattan önön eredeti anyagának túlcsordulásában. Ám nem így van ez. Már nem is fogaimmal rágok, mondhatnám, hanem e puha tömésekkel, amelyek közül még ki-kikandikál az eredeti anyagnak kissé bizonytalan bal széle. Sebaj, bár reménykedem, hogy nem az én testemet fogják megtalálni a föld alatt jövőbeli honfitársaim úgy ezer év múlva, mert arra a hamis következtetésre jutnának, hogy a XXI. század "előembere" félig gépi szerkezet lehetett. "Hát igen, sok az idegen anyag, egy idő után, tudja, nem bírja majd a fog, kettétörik (mutatja a kezével is), s ki kell húzni" - mondja az orvos. Bíztató előjelek a félig-gép ember létezését igazoló bizonyítékok előzetes eltörlése, még szánalmas kis életében.