Foucault: "Hatalmon és nem „a hatalmat” értem, nem azon intézmények és mechanizmusok összességét, amelyek valamely adott államban biztosítják az állampolgárok feletti uralmat. Nem is az uralkodás egyik módját értem hatalmon, azt a módot, amelynek – ellentétben az erőszakkal – a jogszabály ad formát. … A hatalom mindenütt jelen van; nem azért mert mindent átfog, hanem mert mindenünnen előbukkanhat." 

Mi a hatalom? Nem hinném, hogy valamiféle láthatatlan ellenőrző erő, valamiféle felettünk lebegő idea. A hatalom valódi természetét épp e mitikussá növelő hozzáállás rejtette el. Akár a legenda, amely mögött valahol ott húzódik a már kibogozhatatlan ráció. A hatalom természete egyszerű. Felállítja a normát, mint egyetlen létezőt, amely mellett nem lehet másik utat vágni. A hatalom megalapította az általa létrehozott norma feltétlen tiszteletét, miközben annak megkérdőjelezése nem abban megy végbe, hogy valaki egy alternatív normát akar kialakítani, hanem csupán abban, hogy elfogadjuk egy alternatív norma kiépítésének puszta lehetőségét. Példa Foucault bolondjai: az őrült azért őrült, mert képtelen megfelelni az "egyetlen" normának. Ezért válik mintegy a társadalom selejtjévé. Miközben: az őrült abba a társadalomba nem tud beilleszkedni, amely az "egyetlen és hatalmas" norma vak szolgája. A bolond nem felel meg a normának. Helyesbítés: a bolond csak egy normának nem felel meg.