Az önbizalom, s önnön különleges természetünkbe vetett hit épp annyira magabiztos, mint a lukas csónak a nyílt vízen: a víz számára természetes, hogy elnyeli a hánykolódó tárgyat, míg a csónak nem érti, miért is kell eggyé olvadnia a vízzel. Akár egy alá-fölérendeltségen alapuló kapcsolat, amiben mindkét fél elfogadja, s beismeri pozícióját, bár az első ezt rögzíteni akarja, a második csupán eme állapot ideiglenességét tudja elfogadni.  Az egyik biztos benne, hogy a másik azért létezik csupán, hogy őt megtaníthassa a legszükségesebbekre, míg amaz úgy gondolja, hogy a másik azért él, hogy hallgassa, hogy hallgasson.