„Ha tehát a vég a kezdet mintájára újul meg, és a dolgok beteljesedése az értelmes természetű lények által birtokolt azon kezdeti állapothoz való visszavezetésként valósul meg, ami az előtt volt mielőtt a jó és rossz tudásának fájáról vágytak enni.” Világ, mint az ismétlések által megakasztott rendszerek összessége, amelyek születésükkel önnön haláluk, s önön ismételhetőségük bizonyosságát is magukon viselik. Órigenész nem megismételt világokról, hanem a világok ismétlődéséről ír. Nem egy világ ismétlődik újra és újra, ugyanazon események és tettek sorozatát létrehozva, hanem egymást követő világok épülnek fel a kezdet és fordított kezdet, tehát a vég sémája szerint. Csak e két határ azonos, s nem a köztük lévő tartalom. A vég itt a kezdet önmagába visszafordulása. A teremtés nem csupán az élet kialakulásának kezdőpontja, hanem visszavonásának mintája egyben. A Paradicsom nem veszett el végleg, ám ki akar a kiszáradt növények közé visszatérni?