Elveszett generáció - mondják folyamatosan. Utolsó napok az egyetemen, kezdem érteni az "elveszett" jelző maró súlyosságát: a felkészületlenség érzése, a halvány jövő és tenni akarás bizonytalansága. A test nem veszett el. Csupán ennyi maradt. Elveszett generáció, furcsa érzés, talán meg kellene örökíteni milyen ma, itt fiatalnak lenni. Egy első regény. Tegnap N.D. rövidfilmje: Tarr Béla talán mégsem hagyta abba a filmezést. Eredeti akart lenni, de csak ismételni tud. Negatív hatása a nagyoknak: nem lehet szabadulni tőlük. M. kérdi mi a tervem. Nem szeretem az ehhez hasonló kérdéseket. Rájövök, hogy mindenre nem vagyok képes gyorsan válaszolni. Vagy csak egyszerűen válaszolni. Valami eredetit kellett volna mondanom. Dadogtam. "A lényeg, hogy benne vagy" - jut eszembe később.

Lost generation – they say constantly. Last days at the university. I begin to understand the intensity of this notion: the feeling of unreadiness, dim future and the uncertainty of achieving something. The body is not gone. It is the only thing that remains. Lost generation. It’s funny felling. Maybe I should perpetuate what does it mean to be young now and here. Maybe in the first novel. Yesterday I saw a shortfilm by N.D.: Béla Tarr didn’t stop making films. He wanted to be special, but he is only able to reiterate. This is what he can. The negative influence of the big ones: you cannot get rid of them. M. asked what is my plan for the future. I do not like this kind of questions. I realized, I am not able to anwer quickly for every question. Or just I simply cannot answer. I should have said something special. I stammered. „The main point is that you are there” – came into my mind later.