Vibrál a hajnali levegő a város utcáin, a hőség enyhülni akar, ám az épületek nem engedik a forróságot. Eltévedt spanyol fiatalok kokaint szívnak fel séta közben, szemük színe szinte elveszett a kimeredt pupilla feketesége mögött. Savanyú melankólia, megmagyarázhatatlan fáradtság és kitartó merevség a mai nap eredménye, nagyanyám felhív, panaszkodik D. miatt, aki mintegy erőszakkal tartja meg magát vállainkon. Rozsdás szögek állnak ki a talpából, amelyek mélyen a húsunkba fúródtak, mégsem engedhetjük el, ekkora magasságból túl nagyot esne. Tapos, a fájdalom szinte elviselhetetlen, a helyzet neki sem kényelmes, de már belátta, hogy a kényelem nem fontos, elég, ha bizonytalanul is, de megállhat valahol.