K.I. a Gályanaplóban: "Gályanaplómat lapozgatva: hol vannak  mindennapjaim, hol az életem? Ennyire nem létezik, vagy ennyire restellnivaló? Tán ezért stilizálom magamat?..."  Hova szöknek az egy nap alatt észrevétlen összegyűjtött gondolatok? Miért érzem a hús, az izmok, a rostok keménységét, a puszta anyagot bőröm alatt? És miért látok egy üres vázat, egy bamba arcot visszatökröződni a monitor fekete üvegén, mikor leülnék szolgai módon gépelni? Hol az anyag ilyenkor? Nem is marad más, csak az önstilizálás.