Koestler: "Az egyén izoláltsága sosem fáj annyira hevesen, mint amikor reménytelen kísérletet teszünk rá, hogy megosszuk másokkal legkorábbi és legélénkebben élő napok emlékét, azt a korszakot, amikor a külső és belső világ, a tény és a képzelet még cseppfolyós "egy"-ségéből éppen kialakulnak az én éles határai." Nevezzük ezt a blogot, és az itt szereplő bejegyzéseket és idézgetéseket az én e halvány kialakulásának. Vagy létezik más magyarázata az idézeteknek? (Színpad alatt a súgó közbeszól: "Az üres gondolatok szemet szúró bizonyítéka")