Miłosz egy zsidó lányról: "Húsz év körüli lehetett, Teste virágzó, szépséges, örömteli volt. Fölemelt karokkal futott az utcán, melle előreszegeződött; sikollyá élesedő hangon kiáltozta: »ne! ne! ne!« A halál végzetszerűsége felfoghatatlan volt számára: annyira kívülről jövő volt ez a végzetszerűség, semmi részvétel, semmi felkészülés nem társult hozzá a testében, amely szerelemre termett. Az SS-ek géppisztolygolyói e tiltakozó kiáltás közben érték. Az a pillanat, amikor a golyók a testébe hatolnak, a szervezet megdöbbenésének pillanata. Egy másodpercre egyszerre létezik az élet és a halál, mielőtt a kövezetre rogy az agonizáló, véres rongycsomó, amelybe az SS-legény belerúg."