Zsúfolt könyvtár. Hétfő kora délután. Egy bolond járkál a polcok között, mintha keresne valamit, bár tekintete lecsúszik a kötetek gerinceiről, rugdos az üres térbe, közben halkan káromkodik. Viselkedése persze nem marad láthatatlan, körülötte a megdöbbenések, vihogások és apró mosolyok sorozatával, a "mintha nem is lenne ott" eltompított vagy megerősített megvető magatartásával megkevert tér. Egy közös környezet, amelynek ki nem mondott, de szintén közös elmarasztaló ítélete: nem ideillő viselkedés. Ám akkor mi illő, mi való ide? Mert ahogy a bolond a könyvkeresés tevékenységével álcázza valódi magatartását, amely ki-kirobban belőle, addig a körülötte levők olvasást mímelve bámulják az előttük hadonászó bolondot.