Állandó szerepkeresés. Miként viselkedjek? Folytonos tanulás, avagy létezhet-e valahol valamikor a végérvényes leállás, mikor is hátamat kihúzva magamra mutathatok és mondhatom: íme, én! A változatok hol kívülről jönnek, hol jómagam akadok rá, akár egy járdára ejtett, gyűrött ötszázasra, mely megszüli a pillanatnyi örömöt. Váratlan e-mail egy diákszövetkezettől: "Kedves Stummer Krisztián! Győri irodánkba keresünk 18 év feletti nappali tagozatos dekoratív hölgyet adminisztrátor munkakörbe!" Este ellensúlyként meghökkentő felfedezés Kertész Gályanaplójában: egy Goethe-idézet a Költészet és valóságból, melyet napokkal ezelőtt én is kiírtam magamnak. Kedves Stummer Krisztián! Bár biztosat még a teljes kép hiányában nem mondhatunk, talán jó úton halad!