Az első mondat jelenségének túlértékelése, avagy e túlértékelés szükségszerű megléte? Kell-e, hogy a titokzatos első mondatban megírjuk az egész regényt? Mi sem jobb, mint egy tökéletes első mondat befogadásával kezdeni az évet. Hely, személy, idő, s persze valami több. Hagyománynak álcázott eredetiség: "Nem sokkal napkelte után, legalábbis amit egy átlagos ég esetében napkeltének neveznénk, Mr. Artur Sammler bozontos szemöldökét ráncolva szemrevételezte West Side-i hálószobájában a könyveket és újságokat, és erősen gyanította, hogy azok nem a legjobb könyvek, nem a legjobb újságok." (Saul Bellow: Sammler bolygója)