Generációm egyik jellemzője a hagyományra való állandó hivatkozás. Pedig mi is a hagyomány? Az eredetiség kiiktatója, egy már meglevő profil beállítása a saját helyett, valami folytatásának a kényszere, kényelmes alibi, az újdonság tagadója. Árva generációm egyes tagjai apát keresnek, hogy igazolják létezésük folytonosságot sugárzó illúzióját. Elkerülhető a hagyomány? Semmiképp. Ám titkon felhasználható, hogy mások letűnt mondatait szabadon használhassuk. Nem a szellem öröklődik, hanem a puszta szó. Az előbbi pózolás, az utóbbi, ha másolás is, de alkotás. A hagyomány csakis személyes lehet. A hagyomány az utánzás legitimitálása. Ha büszkén bevallom a múlt hatásainak sorozatát, ha büszkén pózolok, önön utánzó tevékenységemet hangoztatom. Ha azonban elhallgatva felhasználom, eredetinek, újnak ható, csendes másoló vagyok.