Kései születésnapi köszöntő. "1749. augusztus 28-án a déli harangszóval születtem a Majna-parti Frankfurtban. A konstelláció szerencsés volt: a Nap a Szűz jegyében állt, és épp delelőre hágott; Jupiter és Vénusz barátságosan nézték, Mercurius nem volt ellenséges; Saturnus és Mars közömbösen viselkedtek, csak a Hold, mely épp telivé kerekedett, fejtette ki ellenfénye erejét, annál is inkább, mert begyúttal bolygó órájába lépett. Ellene szegült tehát megszületésemnek, s nem is láttam meg a napvilágot, amíg ez az óra el nem múlott." Jómagam 1988. február 5-én láttam meg a napvilágot, ha keveredett-e egyáltalán azon a kori délelőttön valami természetes fény a mosonmagyaróvári kórház neonlámpáival. Az égitestek, megfertőződve Saturnus és Mars közömbösségével, elfordultak teljesen. Jobban mondva, az érdeklődés halvány jeleit sem lehetett érzékelni azon a napon e bolygók részéről. A nagy német humanistát várta a világ. Saját személyem és a kozmosz kapcsolata valahogy nem mélyült el. Várta őt a világ, mert ő úgy akarta. Az önmítosz megteremtésének elengedhetetlen eszköze az Én eltorzítása, s a rajta túleső környezet alakítgatása. Várta Goethét a világ, mert Goethe leírta ezt a vágyat. Az egyes szám első személy nem őszinteség bizonyítéka. Illetve nem azon őszinteségé, amit várnánk a fogalomtól. Az életírás, mint torzítás. Lényegében véve, a torzítás sem más, mint az igazság eltakarásának egy sajátos módja. Az egyes szám első személy nem a vallomás, hanem az álca legjobb formája. Évekkel ezelőtt rábukkanva egy '88 február 5-ei keltezésű újságra érdekes hírt találtam: szülővárosomat aznap förtelmez bűz öntötte el. Az elviselhetetlen szag okozója hamar szemek elé került. A város csatornafedelei megemelkedtek kissé. Az alattuk felgyülemlett mocsok emelte meg. A csatorna központi része meghibásodott, majd teljesen eldugult. Óriási káosz. Aznap létemmel gyarapítottam pár kilóval e közömbös kozmoszt. Kétségbeesett pillanataimban mintha érezném bőrömön ezt a szagot, amellyel hirtelen és fájdalmasan szétfeszítette lapos tüdőmet, s amellyel előbb kerültem kapcsolatba, mint anyám kimerült arcával.