2013. február 25., hétfő



A test erejének szinte abszolút kifacsarása, elhasználása. Nem csupán a figyelem tompul, hanem a test állandó, de a hétköznapokban észrevétlen "érzete" nemhogy észrevehetővé, de uralkodóvá válik. A különböző, s innen-onnan érkező ingerek egyetlen érzetté egyesülnek: testem lüktetésévé. A test kimerül, ám épp így jelzi saját húsból, szövetből, s az ezek közé ékelődött fájdalom szövevényes rendszerét. Érzem a feszült inakat, mert rájuk gondolok. Hosszú évek után ma újra futottam, ismerős fáradtság, ismeretlen kiüresedés, a maga fizikai értelmében. A hús minta üreges hengerré válna, tele nehéz levegővel, ami az egyszerű mozgásokat is megnehezíti. A hónapokkal ezelőtt letett cigaretta utáni éhség ilyenkor a legerősebb: sűrű dohánnyal megtölteni e megmaradt üres tereket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése