Oedipusz tragédiája nem abban áll, hogy ő az oka a dögvésznek. Bűnös, mert megpróbált ellenállni az uralkodó világképnek. Bűnös, mert el akart szökni egy jóslat elől, mert önmaga akarta megírni saját történetét. „légy te a régi most!” – mondja a Pap. A felszólítás nem arra utal, hogy Théba királya korábban képes lett volna kivívni az istenek bűnbocsánatát. Felszólítás arra, hogy Oedipusz nem szökhet el e jóslat elől. Légy a régi, tehát a keserves ténnyel, hogy az istenek által megírt sorson változtatni nem lehet. Oedipusz tragédiája ez: önkéntes száműzetése és megnyomorítása nem nemes önfeláldozás, hanem egy jóslat önkénye előtt való teljes engedelmesség.

A pestistől azonban nem lehet megszabadulni. A megfertőződött fertőző is marad. Mit világít meg a pestis Oedipusz számára: saját eddigi életének hamis alapokon való nyugvását. Miközben abban a tévhitben élt, hogy sikerült megszabadulnia önön sorsától, a pestis tükre megmutatja számára, hogy végig e jóslat előre felállított szabályai szerint építette fel önmagát. A „légy a régi most” felszólítás erre utal tehát: kegyetlen ismétlésre késztet, mintegy újra láttatja az eddig megélt életet, de immár mindezt a jóslatnak való megfelelés tudatában. Ez az újrajátszott élet azonban felismerhetetlen. Oedipusz lázadása szolgai megfelelésbe csúszik vissza.