Könyvbemutató. Az írónőtől értetlenül kérdik, miért ment el akkor végleg. Nem értik az okát, ahogy annak sem, miért nem érez, érzett haragot. Valakit csak felelőssé kell tenni, valakire haragudni kell. Nemhogy arca nincs az ellenségnek, még az ellenség is hiányzik. Érthetetlen. Mikor visszajöttek, mondta, vártak a szülői házban húgával. Mert az nem lehet, hogy a többiek, a szülők nem jönnek vissza. Az nem lehet, hogy valakit, akik így elhurcoltak egykor, csak eltűnik végleg, mint árnyék a falról. Pedig nem jöttek vissza. S idővel ezt csak elfogadni lehetett. Nem döntés kérdése volt, hogy elmennek innen, gondolom. Nem is volt, lehetett semmiféle döntés, semmiféle választás. Nem jött vissza senki sem. Az ismerős idegenné, az egykor bizalmas idegenséggé, a tudott ismeretlen titokká, a beszédes némasággá válik. Nem a bőre alatt van a tüske. Ő maga a tövis, amelyet ez az idegenné vált test hirtelen kilök magából.