A féltékenység nem elítélendő – mondom. Sőt bizonyos szempontból a bókolás egy távolról fenntartott formája. Sőt, nem is a másik félre irányul. A belülről felmaró érzés fenntartja a délibábot, amely idő után megfogható oázissá alakul. Csupán várni kell. Hiszen akkor vagy, ha hiányzol – lopom az idézetet. Hogy féltékeny lennék? Nem hinném. Csupán így tartom tisztán az arcod.

You cannot condemn for jealousy – I said. In fact, you can even consider it a strange form of compliment. What is more it is not refering to the other person. This uncomfortable feeling sustains the mirage which in time will change to a tangible oasis. You must wait. You are missed therefore you are – I stole the quotation. Am I jealous? I don’t think so. This is the way how I’m keeping your face clear.