Az utolsó vizsga, Ma. kérdezget, majd figyelmeztet, hogy olvassak Eötvös-regényeket. "Egy egészen fantasztikus figura" - mondja a jól ismert, sajátos beszédstílussal. A.-val a jövőmről beszélgetünk, azt mondja, teljesen megérti, miért nem folytatom a tanulmányaimat. Visszautasítások, és kegyes hazugságok napja, finoman leplezni azt, hogy mennyire gyenge vagyok. Hozzászoktam e magatartáshoz. Terveket szövök, nincs jövőm, csak folyamatos készülés. Hiszen tervre annak van igazán szüksége, aki híján van a jelennek. 

The last exam, Ma. is asking me questions and then advise me to read some Eötvös-novels. „He was a fantastic writer” – he said with the well-known, specific tone in his voice. I was speaking with A. about my future. She said, that she completely understood  why I hadn't chosen to learn more. A day of rejections and lenient lies, I just want to cover that what makes me so weak. I got accustomed to this behaviour. I’m making plans, I have no future just the endless preparations. Because if somebody has no present, he needs some plans. That is the only thing what he possesses.