„Itt nemzeti dohánybolt nyílik” – olvasom a városban. A nemzeti virágzik, a falak erősek, ami idegen, azt előzni. Az erőszakos nacionalizmus nem éppen új, sokkal inkább megszokott jelensége: a nemzeti érzés kifejlődése. Mi a másik oldal? Nem kifejlődés, hanem maradandó károkkal járó visszafejlődés. Samuel P. Huntington: Kik vagyunk mi? Mások és ellenségek című fejezete: „Hogy az ember meghatározhassa önmagát, másokra van szüksége. Ellenségre talán? Egyeseknek épp erre. … Az önbecsülés egyén-meghatározó szüksége a »mi csoportunk jobb, mint a másik« hiedelmébe vezeti őket. … Az identitásnak szüksége van megkülönböztetésre. A megkülönböztetésnek összehasonlításra, az önmeghatározás útja az, hogy »mi« másabbak vagyunk, mint »ők«. … A csoport eme egoizmusa végül elvezet az igazoláshoz: A mi utunk jobb, mint az övék.” Pocahontas találkozása a vérszomjas fehérekkel. A fehérek a kannibál indiánok földjére lépnek.

„Here will open a national tobacco-shop soon” – I read in the town. The conception of national is flourishing, the walls are strong, we will expel the foreigners. The accustomed phenomenon of violent nationalism: the prosperous national identity. But what is the other side of the coin? There is nothing to flourish, there is only the regression with serious damages. Samuel P. Huntington: Who are we? The chapter of ’Others and enemies’: „To define themselves, people need to an other. Do they also need an enemy? Some people clearly do. … The need of individuals for self-esteem leads them to belive that their group is better than other groups. … Identity requires differentiation. Differentiation necessitates comparison, the identification of the ways in which »our« group differs from »their« group. … Group egotism leads to justification: Our ways are better than their ways.” Pocahontas meets with the bloodthirsty white people. The whites seize the cannibal indians' land.