Veszprém. Majdnem két év után. Eszeveszetten kutatom magamban azt, aki itt maradt. Töredékek, szilánkok a régi barátokban, valahogy próbálom mutatni az újat, aki lettem, ne azt lássák, aki itt maradt. „Ki az az S.K.?” – kérdi tőlem. Közhelyekkel táplált kérdésekre nem adhatok választ. Mit tudom én. „A mi generációnk híján van a válaszoknak” – mondom bölcsen később. Kapcsolatoktól, drámáktól, halkuló nevetésektől és egykor kifújt cigarettafüstöktől nedves várfal. „Majdnem pontosan 5 évvel ezelőtt itt kezdtem” – mondom G.-nek. „Azért remélem nem bántad meg.” „Persze, hogy nem” – válaszolom. Ám azt a 20 éves fiút kiküldeném a teremből.

Veszprém. After 2 years I was there again. I was seeking distractedly in myself the boy who remained here. Fractions an shards of glass in my old friends. I just tried to represent the new person who I became. I didn’t want to show the old one who remained here. „Who is S.K.?” – he asked me. I cannot answer this kind of trivial question. I don’t know. „Our generation represents the lack of anwers” – I said wisely later. The wall of the castle is wet with relationships, dramas, soft laughing and from the cigarettes we smoke few years ago. „I begun here almost accurately 5 years ago” – I said to G. „I hope you didn’t regret it.” „Of course not” – I answered. But I would send away the young boy who were sitting here that time.