Itt a jelen, egy folyamatosan elhaló, s rögzülő pillanat: D. ahogy újonnan felfedezett fél-intelligens titkár-programjával játszadozik; lassan végleg elmúló nyár, talán a legzűrzavarosabb eddigi életemben, fogatlan hostel-vendég a pult előtt, halványan fel-felmutatva egy egykor kialakított intelligencia maradványait, olcsó bor fanyar szaga, meg nem történt mesék, bizonyítékául annak, hogy ő is volt valaki; történet a 400 méter törött üvegdarabokon versenyző gátfutóról a koncentrációs táborban vagy épp búcsúzva zuhanó ejtőernyősről; jókor jött modell, egy félresiklott élet még mozgó, vonagló maradványa. Semmi sajnálat, semmi iszony, csupán az általános mérlegelés objektív képe. "Csak megyek még egy kört" - mondja, mintha a következő 20 perces sétával, az éberséggel kitolhatná a holnap kezdetét.