Jonathan Franzen – Javítások: Az amerikai irodalomnak megvan azon sajátossága, amely az európaitól idegen, s amely épp az európai szemszögből kissé amatőrnek tűnhet. Pedig nem fűti más, mint vérbő profizmus és játék: az őszinteség illúziójának felmutatása. Nem eltakarni, hanem érvényesíteni azt a hamisságot, amely a fikciót fűti. Mikor nem egy szerzői szemszög az uralkodó, hanem e perspektíva ugrál egy karakterről a másikra. Nem halott a szerző, hanem nagyon is érvényesíti akaratát szereplői felett. A Franzen-féle művészet nem emel falat az olvasó és irodalom közé. Nem a stílus lélegzik (Franzennek nincs is stílusa), hanem a történet, a karakterek, amely megadják a kellő mélységet és tragikumot az egyszerű soroknak. Akár a Javítások utolsó mondata Enidről: „Hetvenöt éves volt, és úgy gondolta, ideje, hogy változtasson az életén.”