Utolsókat rúgja az év. Munkára kényszerülve, miközben tombol az otthon felgyülemlett feszültség, amely úgy ömlik ki belőlem, akár a víz egy megrepedt üvegpohárból. Nincs is más menedék ilyenkor csak a halvány bizonyosság, hogy a körülöttem vibráló világot néha kifordítva érdemes nézni, melyhez kötelezően társul e bizonyosságban való kétely megléte, amely a váratlan kudarcokat is megszüli. A valóság eltúlozhatóságának lehetősége miatt érdemes élni. Talán az akarat nem is a legtalálóbb kifejezés: a vízió kreálásának lehetősége kényszerít a túlélésre. Csupán ez kever humort a tragikumba.