Újév. Az újrakezdés illúziója. Az önmagát felszámolni készülő előző év tudatos meghajlítása. Mintha a mindennapok szakaszolhatóak lennének, s mintha minden szakasznak befejezése lenne. A halandóság érzete az időre is átragadt: bármennyire is gondoljuk el végtelennek, megrendezzük a halálát. Ünnepeljük a halotti tort, az újjászületést, engedélyt kapja a folytonosság szorongató meglétének elfelejtésére. Az év első mondatának lejegyzése, ám abban benne legyen minden. Az egész regény. Ám erre még várnom kell. „Nincs elég tapasztalat” – mondja az öreg. „Nem a szarások száma a lényeg, hanem a szarás tevékenysége” – mondom én. Pofon.