Musil - Törless iskolaévei: "Egészen kicsi voltam még, és ugyanebben az órában az erdőben játszottam egyedül. Nem vettem észre, hogy a cselédlány közben magamra hagyott, azt hittem, még ott van a közelben. Hanem hirtelen arra késztetett valami, hogy felpillantsak. Megéreztem, hogy egyedül vagyok. Mert hirtelen olyan nagy lett a csend. És amint széjjelnéztem, úgy láttam, mintha a fák körülállnának, és némán figyelnének. Sírtam: - a nagyok elhagytak és kiszolgáltattak az élettelen világnak… Mi ez? Azóta is gyakran érzem. Ezt a hirtelen támadt csendet, amely mintha beszéd volna, s csak mi nem értjük." 

Törless számára a barát csakis tárgy lehet, semmi más. Ha ugyanis észreveszi másban a személyiség halvány kezdeményeit is, végleg elbukik. A felsőbbrendűség tudata, vagy éppen illúziója ez. Törlessnek felsőbbrendűnek kell éreznie magát úgynevezett barátainál. Beineberg és Reiting nem más, mint „üres, véletlen” formák. Üresnek látja őket, akárcsak önmagát. Ám különbséget érez e két állapot között, amelynek mintegy közös nevezője a Basini feletti korlátlan hatalom. A páros e kapcsolatban csupán a végtelen kegyetlenkedés szabadságát látja. Ezzel szemben Törless lehetőséget. Mégpedig önön személye megtöltésének a lehetőségét. Miért roppant fontos ez? Törless számára a Basinivel való barátság bizonyítéka annak, hogy az emberiség, amelyben ő kénytelen élni, nem csupán az üres és véletlen formák, a Beinebergek és Reitingek megszámlálhatatlan sorozata.