A.K.: "A „krónikást” a rettegés hajtja, hogy a sok történés, amelynek tanúja volt, s amely az életének részévé lett, a színük, a formájuk, s az emocionális hatásuk, minden nyomtalanul elvész a jövő számára, hacsak ő meg nem örökíti viasz-, vagy agyagtáblán, pergamenen vagy papíron, palavesszővel vagy lúdtollal, írógéppel vagy töltőtollal. A „krónikásösztön” uralja azoknak az embereknek az önéletrajzát, akik maguk is szerepet játszottak koruk történelmének formálásában, vagy úgy érezték, alkalmasabbak másoknál arra, hogy megörökítsék azt. Defoe érezhetett így, amikor A londoni pestist írta.”