Tomas Tranströmer válogatott versei. Bizonyítéka annak, hogy a hétköznapokban mennyire benne van a költészet. Nem az ihlet, hanem csupán a megfelelő szemlélő tehetségének kérdése. Miként fordulnak át a versek lassan prózába. Talán nincs is költészet, csupán versfaragó önáltatók. „A lábnyomok megvénülnek a jégen./ A nyelv pedig ponyva alatt tengődött.” (Szemtől szembe)

The selected poems of Tomas Tranströmer. They prove how much poetry is in the everyday life. It is not the question of inspiration, but the talent of the right viewer. You can see how the poems turn into prose. Maybe the poetry does not exist, just the self-satisfied poem-makers. „The foot-marks are getting older on the ice./And the tongue vegetates under the tilt.” (Face to face)