„Hagyd azt a kérdőívet” – mondja D., miközben hallgatja az abszurd kérdések szinte vég nélküli sorozatát. Nem a válaszadás nehézsége kérdéses. Sőt, válaszolni a legkönnyebb. Nem őszinteséget várnak el, hanem a befolyásolhatóság hajlamának mértékét akarják látni. A szerepet felvenni nem nehéz. Szerepeket felvenni a maga általánosságában nem okoz semmiféle problémát. Az önkéntes skizofrénia korunk elfogadott, néhol már-már kötelező magatartásformája. Az alteregók gyártása azonban valahol ott bicsaklik meg, mikor hátratekintve már nem látni az Első embert. Camus még regényt is próbált írni a személyiség eme „eredeti” és érintetlen magváról. Visszatalálni lehetetlen, s teljes mértékben szükségtelen. Egyet-egyet visszalépni ugyan még lehet, rátalálni egy korábbi verzióra, egy elhagyott szerepre, amely ugyanolyan idegen, mint egykor, mikor meg kellett születnie. Nem a saját lábnyom írja a sztorit, hanem ismeretlen talpak tapossák a földet, melyeknek az én súlyom ad némi nehezéket.