Végtelennek tűnő földalatti alagutak Varsó centrumában. A központ, amely valahol a fejünk felett mintha valóban létezne, legalábbis a forgalom okozta szüntelen rezgés ezt érezteti talpunk alatt. „Megszokták a lengyelek a föld alatt” – mondom M.-nek. Mosolyog az ízléstelen tréfán, de talán mégis van benne valami. Aki igazán számított valamit a múlt század második felétől ebben az országban, itt kezdte pályafutását, vagy épp, valami hirtelen szerencsétlenség következtében, fejezte be azt. Nyirkos, esős időjárás, mintha minden fokozatosan, egy már jól bejárt út mentén halna el, megindult a bomlás, a könyörtelen oszlás, halványan meghagyva képét egy már elmúlt, napos időszaknak. Persze, a pusztulás is a folyamat elvonhatatlan része, melyet ugyan lassítani lehet a lusta emlékezéssel, megállítani semmiképp. Ám mégiscsak jobb őrizni a képet, semmint aktívan részt venni a bomlásban.