József és testvérei olvasása közben – talán mégiscsak K.-nak volt igaza abban, hogy az ismétlés nem átszövi, hanem meghatározza, sőt megírja az élettörténetet. Th. M. mintegy kifaragta a lényegét egy alig pár oldalnyi szövegnek: e pár oldal (s maga a hosszú regény) nem másról szól, mint a történelem, s mindennemű esemény önkényes rendszeréről: a kiszáradt kútban kezdi mindenki, s a pestis búbja is a test ugyanazon részén bukkan elő újra és újra. M. keserű, ám mégis felszabadító gondolatmenete: a történelem nem más, mint az események pillanatnyi megnyugvása a személyes énben, míg e személyes én bizonyítéka annak, hogy a történem nem áll meg, s nem is folytatódik, hanem visszafordul egy régen elhagyott és elfelejtett kezdőpont felé. M. hősei rettegnek az ismétl(őd)éstől. A világ narratíváját nem a történések vissza-visszatérése írja meg, hanem az ismétlés lehetősége elől való menekülés ösztönös kényszere.